Látnivalók

Magyarország, Tihany:

Története. A Tihanyi-félsziget már, az újkőkorban is lakott volt, később is mindig megtelepedtek itt az emberek. A Balaton- környék legnagyobb kora vaskori földvára a tihanyi Óváron épült. A rómaiak is építkeztek a félszigeten. A honfoglalás után 1055-ben szerepel először Tihany, amikor I. András királya bencés szerzeteseknek adományozta a félszigetet: az eredetiben fennmaradt tihanyi alapítólevél latin szövegében található magyar szavak nyelvünk első írott emlékei. A XIII. század második felében vár épült a hegytetőn, és alatta is, a révnél is kialakult egy-egy falu. A török időkben a templomot is belefoglalták az erődítésbe, amely olyan erős végvár volt, hogy sohasem tudták elfoglalni. A török háborúk befejeztével azonban - sok más várunkhoz hasonlóan ezt is lerombolták. Ekkor az apátság visszakapta a félszigetet. A balatoni fürdőélet megindulásakor Tihany iránt is megnőtt az érdeklődés, s az utóbbi évtizedekben már a nemzetközi idegenforgalomnak is egyik kedvelt központja.

Az apátsági templomot és kolostort 1055-ben alapították. A XVIII. század elejére az elpusztult együttesből csak az altemplom maradt meg, e fölé emelték az új, barokk templomot 1719-1754 között. Kéttornyos nyugati főhomlokzatát erőteljes övpárkány és egyszerű falpillérek díszítik. A tornyok közötti, íves vonalú oromzatban Szűz Mária és Szent Ányos fülkeszobrai állnak. A szép barokk főkapun az építtető Lécs apát címere, valamint Szent Benedek és Szent Skolasztika szobrai láthatók. Az egyhajós templom pompás berendezését Stuhlhoff Sebestyén, faragta 1753-1779-között. A szobrokkal ékesített oltárok, és remek orgonaház mellett a legjelentősebb alkotás a gazdagon faragott szószék, amely Magyarországon művészi szempontból szinte páratlan. Az altemploma XI. századi templom megmaradt része; háromhajós, román keresztboltozattal fedett, dísztelen tér. Közepén az alapító király, I. András csavart szárú kereszttel megjelölt sírja látható.

A Tihanyi Múzeum a templomhoz kapcsolódó s vele egy időben készült kolostor épületben van. A Balaton-vidék történelmét mutatja be az emeleten, időszaki kiállítások láthatók, pincében pedig kőtár van. A múzeum udvarában nyaranta kamarazenekari esteket, a templomban orgonahangversenyek rendeznek.

A tihanyi ófalu egész területe műemlékileg védett; nagyrészt megőrizte eredeti állapotát. Az itteni népi épitészet jellegzetes anyaga a félszigeten bányászott szürke bazalttufa valamint a nád, amelyből a tetőket készítették. Több háznak tornácos bejárata van és fehérre meszelt. Néhány szép parasztház együttese szabadtéri néprajzi múzeumként szerepel, ezeknek a berendezése is korabeli. Ilyen például a Gazdaház és a Disznósi Halászcéh háza. Előbbi a XVIII. században; utóbbi a XIX, század elején épült. Az ún. népművészeti ház 1936-ban épült. népművészeti kiállítások céljára.

A Visszhang-domb Egykor Tihany legnagyobb nevezetessége volt. Csokonai Vitel Mihály is megénekelte. Régen tizenhat szótagból álló mondatot is visszavert, manapság egy-két szótag is csak akkor cseng vissza, ha tiszta az idő, nem fúj a szél, és a félszigeten teljes a csend.

A Belső-tó a félsziget közepén levő, lefolyástalan, 2-3m mély tó. Remek horgászhely. Mellette, az egykori uradalmi kocsiszínben nyaranta működő szobrász művésztelep van. A kocsiszín kilenc lábon álló hatalmas, nádfedeles épület. 1800 körül készült. A tó és környéke természetvédelmi terület.